Az én '56-om, avagy  

                            '56-ról - Másként!

Igen: '56-ról másként kellene megemlékezni, mint ahogy azt a
köz- szolgálati tévé adásaiban láthatjuk! Háborús romokat idéző, sebtében
berendezett irodában egy asztalaz  egyik
végén a műsorvezető, szembe vele 2 szakértő felváltva igyekszik magyarázni,
értelmezni és felidézni az éppen aznapi adásban tervezett időszak eseményeit.

A korabeli képek túlnyomórészben a kor politikai vezetőit,
az őket ünneplő népet, a népközé látogató vezetőket, az őket körülvevő jólét
külső jegyeit, gépkocsi karavánok, felvonuló, ünneplő tömegek egyáltalán nem a
korra jellemző nehéz szenvedésekkel teli életet idézik.

Ezeken nem segít a magyarázat mi volt a zajlott a kulisszák
mögött. Az emlékek és a levéltári adataok, titkosból nyilvánossá vált
jegyzőkönyvek és emlékiratok, valamint a korabeli filmhíradók segítségével
inkább nosztalgiát, mint megérthető korabeli állapotokat mutat be, amely
közelebb hozná a ma emberéhez: Milyen politikai, társadalmi, munka és
életviszonyok között éltünk.   Bocsánat a bemuta tás  pontatlanságért, de a lényeget idéztem.

Az adásokat nézve felmerül az emberben egyáltalán mi volt a
célja a 60. évforduló megünneplésének?

Az adásokat látva és a rendezvényekre gondolva elhibázott a 60.
évforduló célja és a megvalósulás eredménye. Ha elfogadjuk és tudomásul
vesszük, hogy napjainkban az '56-os Forradalom és Szabadságharc emléke és
jelentősége a köztudatban alig több a "közelmúltban hivatalosan mefogalmazott:
októberi eseményeknél!!

Ezért inkább az lehetett volna a
célja, hogy

1)   bemutassa és megismertesse  ennek a dicső, de kérész életű forradalomnak
és szabadságharcnak az igazi jelentőségét,  a forradalom napjaiban megtörtént hazai
eseményeit és eredmé- nyeit, ( a világtörténelmiről már jócskán írtunk,
beszéltünk )  

2)   keresse meg és tárja fel azokat a történelmi,
társadalmi és politikai okokat, hogyan jutottunk oda, hogy '56 értéke és
jelentősége kevesebb, mint egy mosóporé?

3)   hogyan lehetne és mit kellene tenni, hogy újra,
legalább igazi jelentőségének megfelelő súllyal, tisztelettel és elfogadással
nemzeti ünnepünkké váljon? 

Valami ilyesféle tartalommal kellene megtölteni az adásokat,
gazdagítani a dokumentumokat, azért, hogy legyen mire emlékezni!! Legyen mire
büszkének lennünk.

Közismert, hogy spontán közvélemény kutatások, az utca
népének - fiatalnak, idősebbnek - a megkérdezésekre adott válaszok bizonyítják '56
előtti és utáni évtizedek egyszerűen kihullottak emlékeinkből!

Ezt nem lehet csak a múlt rendszer un "agymosásának" a rovására
írni, ez annál jóval bonyolultabb és összetettebb. Csak egyetlen példát
cáfolatul hadd említsek: A '48-as forradalmat nem kisebb megtorlás, évtizedekig
tartó eltiltás, börtönök, emigrálás követte ennek ellenére ma is él! Sok házban
még ma is találhatók emlékek, ha más nem a kokárdák!! Amit büszkén viselnek és
48-ra emlékezve tűznek ki március 15-én. Él 48 - jóllehet a hatalmas cári
hadsereggel szemben a forradalom elbukott.

Ezzel szemben a 60 éves '56-os Forradalomnak és
szabadságharcnak emléke is tetszhalott. Ennek - többek között - oka az is, hogy
az '56-os forradalom deheroizálása már akkor megkezdődött, amikor még igazán
hősiesnek sem ismerték el. A forradalom előzményét kereső és bemutató tanulmányok,
könyvek szinte egymásra licitálva jelennek meg: melyikük tartalmaz  hitelesebb forrásokat, szenzációsnál
szenzációsabb meglepő fordulatokat.

 Könyv jelent megannak bizonyításár, hogy a szovjet katonai egységek miként kelteek át a Tiszán?
A katonai parancsonokság, a KGB hoogyan tervezte, szervezte az eseményeket, hivatta az egyes politikai vezetőket, kinevezte, leváltotta/leváltatta. Itthon is dolgoztak ám a pártvezetők, bizottságok, feltárták, hogy az MSzMP KB. titkos jegyzőkönyveiből és x y politikus emlékirataiból kiderül, hogy és milyen fondorlatos módon szervezkedtek, tépelődtek, vitatkoztak és így,  meg úgy döntöttek és provokáltak.

Te szegény sokat szenvedett magyar nép már megint csőbe-húztak, elhitették veled,  hogy ilyen,
meg olyan csodára vagy képes, holott ez csak  kegyetlen szinjáték volt és mint Marionett
figurák a Moszkvában rengatott kötlélen vezettek!! SZÍNJÁTÉK VOLT???  

Kedves  x és y történész, levéltári kutató - ott a poros iratok között!  És te Tisztelt rendszerváltást illegalitásban, szamizdatokkal dicskvő rendszervcáltó politikai elit büszke tagja képviselő itthon és Brüsszelben, feleded esküdet hazádra, néped sehítésére, szolgálatára - nagysikerű '56-os
ünneppi megemlékezéseken elmondott '56-ot dicsőítő beszéded írása közben töretlenül
vallod-e, hogy  minden napi munkádat

                                  Forró szívvel - Hideg fejjel - Tiszta kézzel

végezted-e? Holnaptól '56 eszméivel őszintén azonosulva fogod-e végez ni?

Ha majd így lesz, akkor lesz hitele az '56-os forradalomnak, ha majd '56 hiteles
történészei papírjaik mögül kibújva az egykori nagyüzemi munkások idegörlő
normákkal végzett mindennapjaikkal ismerkednek, ha majd az egykor téeszbe
kényszerített, mindenétől megfosztott, saját titokban nevelt jószágait sötét
éjjel - vagy kora hajnalban levágva élte mindennapjait, ha majd kisiparos,
kistisztviselő, kiskereskedő keserű mindennapjairól elcsukló hangon beszél -
akkor megismerheti milyen széles, szinte az ország egész lakosságát fojtogató
életből - félelemtől torok szhorító  némaságtól hitte kételyek közt, rettegve
hitte-nem hitte állapotban győzött a forradalom!

Majd akkor megismerkedhetnek ennyi szenvedés és félelem és gyűlölet között élt emb
erek - falun- városon, intézményben, téeszben, hiivatalokban, intézményekben
miyen kíméletesen, véres erőszök nélkül - csendben hogyan cserélte le a
tehetségetelen, jellemtelen,stb. vezetőket és választotta meg természe-tes
kiválasztás és demokratikus uton az új a hiteles vezetket, akiket aztán a megtorlást sorra bebörtönzött. Mindezeket és még ki tudja mennyit vitt végbe, ért el józan vezetői révén a minden politikai párt és egyéb program nélkül a kérész életű foirradalom.

Mondom, igen ilyesféle célokkal és valamiféle feltáró, a forradalom tényleges ereményeit és eseményeit megismertetők lehettek volna eredményesebbek. Feltéve, ha valóban komolyan feltárni és bemutatni akarták volna az Igazi '56-ot, nem pedig, ahogy egyre többen azt tapasztalják, igazanak bizonyul az az elkeseredett vélemmény, ami az Újratemetés 6. koporsójárólszólva kapott szárnyra, hogy az bizony nem a forradalom hőseit, mártirjait, jelképezi, hanemabban az EGÉSZ '56-os forradalom és szabadságharc nyugszik eltemetve.

Lehet, hogy valójában  nem feltámasztani,  dicsőfényében igazi értékeivel bemutatni a célja
a 60. évforduló ünnepség sorozatának, Hanem dobjunk rá még néhány lapáttal, túl közel van még, had nyugodjon  békében, marfadjon eltemetve?!

Civil Polgár '56

„Nem volt provokáció ’56-ban”

( Hozzászólás a fenti címen a Magyar Időkben - megjelent cikkhez )

Előre bocsátom nem vagyok sem jogász, sem történész, sem  politológus. Egyik poitikai pártnak sem vagyok ideológusa, vezetője, sőt még tagja sem. Egyszerű gondolkodó, emlékező és még élő, ( talán mert  Népbíróság csak 3 év börtönre ítélt ) Civil Polgar vagyok, akit  1956-ban az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatóját hivatalos küldöttnek választottak az 1956. október 22-re Összehívott Orszgos Ifjúsági Értekezletre a DISz Böszörményi úti székházába.

A tanácskozás fő célja az volt, hogy az országosan széles körben zajló vita körökön, gyűléseken egyre hangosabb volt a bírálat, a kritika az ifjúsági szervezetekben, mert a helyi ifjúsági vezetés nem képviseli az elvárható módon a fiatalokat, nem védte  érdekeit, nem  intézkedett problémáik rendezésében.

Ezeknek problémáknak a jogosságát a DISz akkori vezetése jórészt elismerte,  élére  akart állni  a rendezésnek  biztosítva, hogy a megoldás továbbra is maradjon a DISz keretében. A javaslatok között szerepelt - többek között- hogy  a DISz-en belül,  rétegszervezeteket hozzanak létre a munkaás, a paraszt, az egyetemi ifjúság , részére ílymódon létrhozott ifjúsági szervezetek eredménye sebben képviselhetik az ifjúság érdekeit.

Nem tudom, hogy a nagy tanácskozáson mi történt, mert nem mehettem be,   akkor már nem a Főiskolai DISz szervezetet, hanem a MEFESz-t képviseltem.  Nem egyedül voltam, aki a folyosón sétálgatva várta a tanácskozás híreit.

Az igazán nagy hír a DISz KV munkatársak   irodáiból jött: A Belügyminiszter nem engedélyezi a 23-án 2 órára  tervezett ifjúsági szimpátia tüntetést, mellyel a lengyelországi események melletti szimpátiánkat és együttérzésünket akartuk  kifejezni.  Megtudtuk a felvonulás részletes programját.

Eszerinta felvonulásra az értekezletre érkezett küldöttekkel együtt a vezetés  is készült. A terv úgy szólt, hogy a  DISz központból zárt sorokban, fegyelmezetten menjünk, ne engedjünk  magunk közé   rendzavarók! Menetközben csatlakozni fogunk az egyetemistákhoz, akik a Műegye temről indulnak  és együtt vonulunk.  Közben újabb változást jelentettek, a korábban engedélyezett ifjúsági felvomnu lást mégsem engedélyezi   Piros László Belügyminiszter.

A várakozás alatt a folytonos változtatások  miatt egyre feszültebb lett a hangu-lat.  Már nemcsak türelmetlenebbek lettünk, hanem bosszúsak, dühösek is. Minek csinálják ezt az engedem, nem engedem cirkuszt? Minek ez a játék, az idegeinkel? Amugy is tele voltunk szorongással.  Mi lesz, ha ezek után mégis el merünk indulni? Vajon nem fog-e  fegyverek csöve meredni  ránk?? Ezt a megengedem – nem engedem, újra engedem – majd visszavonom!! Ezt az  oda – vissza játékot az idegekkel csak fokozta nevezhetjük-e ezt provokációnak? Köznapi kifejezéssel:  cukkolásnak??

Talán több is lehetett benne? Az engedem – vissza vonom huza-vona alatt  sokunkban felmerült  a félelem: hátha az volt az időhúzás célja, hogy felkészüljenek  a sortüzzel fogadtatásunkra?? Ez a szorongás elkísért egészen a Parlamentig, ahányszor egy –egy emelet ablak kinyilt, a lyukas zászlót tettékki együtt érzésük jeleként, bennem felmerült, nincs-e mögötte fegyver? 

Talán éppen  erre a szorongásra számítottak, hátha sokan visszariadnak?  Azt hiszem bizonyítottan mondhatom talán mégis volt   provokáció ’56-ban Budapes ten??

Provokáltak minket is, provokálták a rádiót hallgatókat is, hogy növeljék a várakozás izgalmát, a fokozzák a félelmat, de éppen ezzel erősödött bennünk a  CSAKAZÉRT IS MEGYÜNK!! Elmondhatom a bátorság, az elszántság sikeres próbája is volt résztvenni 1956. október 23-án a pesti utcákon. A huza-vona ugyan „csak” arról szólt:  Adják-e meg az engedélyt,  vagy TILTSÁK be a felvonulást. Minden bizonnyal nagyon nagy volt a félelem a felvonulást engedélyezőkben – és hozzátehetjük – joggal.

Tisztelt Kedves és Szeretett – még élő - ’56-os Társaim, akik velem együtt vonultatok önfeledt mámorban október 23-án a pesti utcákon bizonyítottan elmondhatjuk igazán csak mi érthetjük meg, csak mi érezhetjük a maga teljességében és leírhatatlan boldogsággal  érezhetjük minden porcikánkbban azt a hatalmas, azt az igazi szabadságot, amely felszabadította lelkünket, testünket , szellemünket érzéseinket,  évtizedes béklyóitól! Mi érezhettük azt a határtalan örömet, hogy elfojtott fájdalmainkat, a szabadságot jelentő követeléseinket  először hangos kiáltással  kimond hattuk!

Elmondhatjuk, hogy  igazán a maga valóságában mi élhettük meg,  mi vehettünk részt kétszázezrednyien, akik  a Bem tértől – a Parlamentig, vonullva miként változott az oktatási rendszer emberibbé tételét  12, vagy 16, vagy több pontban foglalt   követeléséből a Parlament előtt már az akkori rendszer elviselhetőbbé tételét követelő akarat!

Amikor a Parlament ablakában megjelenő Nagy Imrétől, akit abban a történelmi pillanatnban, mint követelésünk valóra váltóját láttuk, akit amikor Kedves Elvtársaknak szólított bennenket kétszeázezred magunkkal egyszerre egy emberként  fújolni  mertünk és   elértük, hogy  az elvtársak megszólítást követelésünkre Barátaimra váltotta!  Ebben a csodálatgos történelmi pillanatban: Megszületett az 1956-os Forradalom! melynek tanúi és résztvevői lehettünk. 

                                                                                                Civil Polgár ’56

Kedves '56-os Bajtársam! A 60. évforduló kapcsán sokat gondolok rád, heves vitáinkra melyik volt asz igazi forradalmunk? A '48-as - az '56-os, vagy a kurucok szabadság harc a labancok ellen? Emlékszem vitáink, érveink nem egyikőnk számára sem hoztak megnyugtatóü eredményt. Bár te is résztvettél az '56-os forredelomban és szabadságharcban, de a '48-as forradalamat tartottad a legnagyobb jellentőségűnek, amely ha '49-ben el is bukott, sok vezetőjét kivégezték, börtönbe zárták, meneküléssre kényszerítették,de évek múlásával elkezdődött a lassú társadalmi, politikai  elátalakulás, amit a forradalmárok akartak. elismerted a kuruc haecok sikereit is, én egész vitánk során  saját  '56-os forradalmunkat  tartottam a legjelentősebbnek.Meddő viták végén azt ajánlottad várjunk néhány évet, talán még élünk annyit és meglátjuk akkor mire emlékeznek hazánkbban a fiatalok, középkorúak, idősek - az utca emmbere. Emlékszem utolsó szavaidra: - Az a baj, hogy te sem látod, az újra temetés 6. koporsójában, a lyukas zászlóval letakarva nem a forradalom márjinak jelképét, nem is a forradalom szimbólumát tisztelték meg a végső tiszteletadással, hanem magat  az '56-os Forradalmat és Szabadságharcot helyezték végső nyugalomba!

Eltemették, még néhány ünnepi alkalommal emlékezetes szép szavakat mondtak róla, majd mind kevesebbet beszéltek róla, tettek érte. Ahelyett, hogy faluról városra, napról napra felkutatták volna annak a csodálatos 13 napnak az emlékeit, a még élőket, a fellelhető emlékeket, helyette Moszkvától Newyorkig, szentpétervártól Párizsig járták a levéltárakat, a diplomácici és katonai levélakat, az ÁVH-tól a KGB-ig kutatnak, ássák elő az újabbnál újabb - eddif nem ismert dokumentrációkat, neves személyek, a forradalom kiemelkedő vezetőinek emlékiratait, egyszóval kutatnak, feltárnak, elemeznbek és levonják a hiteles következtetést, miszerint 1956. október 23-án nem is volt forradalom, egyáltalán semmi, ami majd két évtizedes embertelen lelki szellemi, fiztikai elnyomás, gyilkolás, elképzelhetetlen szenvedés alól nem is tört volna fel elem erővel az emberek százezreiből a szenvedéstől megszabadulás felhőtlen boldog sóhaja. 

Teszik mindezt bulvár szintű szenzáció feltárásával, nehogy valaki a forradalom igaz ( eddig elhallgatott ) eseményeit komolyan vegy, nehogy forradalmomra gondoljon, mert az nem volt más, mint megalázó, cinikus bábjáték. De arra is vigyázznak a forradalom tényét, igazságát, követeléseit elhallgatni, megmásítani, megtagadni akarók, akiket még mindig bánt, sért, megszégyenít '56 forradalma. Vajon mit gondol a forradalomhoz vezető útról, aki a képernyőn hétről hétre hol Rákosit és a párt elit többi tagjának szónoklatait hallja, azőket éljenező tömegeket, tiszteletükre kikényszerített munkaverseny győzelmeket lát, de lát-e villanásnyi képet is megkínzott, nyomorban élő, családjának saját termésébeől, saját nevelésű jószágaiból enni nem tud adni, lát-e  fájdalomtól elgyötört arcokat, a fekete vonattal hétről hétre pestre, nagy városokba munkába járó meggytört embereket, látja-e, hallja-e keservüket, ami '56-hoz vezetett??

Kedves Bajtársam, még élő forradalomban tevékenyen résztvevő társam - a 60. évforduló eseményei láttán, emlékező beszédek hallatán bizony elkeseredve érzem az '56-os forradalom valóban kérész életü volt nem csak azért, mert rövid ideig tartott, hanem mert rövid, nagyon rövid életet élt, mint a kérészek! Lelki szemeim előtt látom hazánk összes vízét, folyóit tavait, ellepi a kérészek teteme!  '56 a kérészek forradalma volt.                 

Szinte már mindent tudunk arról, hogy mi történt  1956. októberében  a szegedi, a budapesti egyetemeken. Sokszor hallottuk, jól ismerjük  miként   születtek az egyetemek forró hangulatú gyűlésein az egyetemi ifjúság követeléseinek:  12 - 14- 16- pontjai.

Sokszor hallottuk hogyan alakult meg az egyetemi ifjúság régi/új ifjúsági szervezete - a MEFESz - Szegeden, a budapesti egyetemeken, de arról, hogy az egri Pedagógiai Főiskolán is létrejött 1956. október 21-22-én a főiskola MEFESz szervezete, legfeljebb csak annyit olvashattunk, hogy sorra alakultak meg a MEFESz szervezetek a többi egyetemen , főiskolán is.  Nos, főváros központú közéletünkben, történelmünkben, a "nagy" politikábsn csak az  a jelentős, ami a fővárosban történt, a vidék? Hát?? Igen, aztán vidéken is, napokkal később követték a pesti eseményeket. Éppen ennek "köztudatnak" sommás ítélkezésnek cáfolata

az egri pedagógiai főiskolán 1956. októberében történtek megismerése! De erről semmi  városi kiadványban nem lehet olvasni, ezekről az eseményeket nem őrzik  közzétett viszaemlékezések, egyéb kiadványok. Mondhatnánk, a város számára nem volt olyan fontos ezekre emlékezni, de hogy a főiskola honlapján, kiadványaiban, a főiekola történetében sem lehet olvasni, enyhén szólva teljesen érthetetlen!?

Vagy nagyon is érthető? Éppen azt példázza - Hic transit mundi? - így múlik el nemcsak dicsőssége, egykor fényes csillogása világot fordító 1956.Forradallom és Szabadságharc jelentősége, értéke, emléke? Lassan tényleg csak évente egyszer ünnepi szónoklatok jelszavas idézése lesz?  Már elfelejtették? Talán nem is értették forradalmunk és szabadságharcunk igazi mély értelmét?  Igazi célját? Örökérvényű üzenetét? 

Nagyon nehéz elfogadnom a könyörtelen sorsot, napról napra  nézem, látom, éreznem Nagy Idők Tanújának, aki mámorosan a angy örömtől ittasultan, kart karba öltve vonult október 23-án  sok ezer boldog társával a pesti utcákon a Bem térre, onnan a  Parlament elé, és néha félve fel fel lesettvajon nem villan-e meg a délutáni nap sugara egy-egy puska csövén az ablakokban. Ment ment egymás után kórusban skandálta ..aki magyar velünk tart... és a többi spontán született jelszavakat. Tanúként éltem át, hogyan születik Forradalom a pesti utcán! Oktatási reformokat, régi/új  ifjúsági szervezet alakítását követelve  indultunk, de mire a Parlament elé értünk már kormány váltást, Nagy Imrét követelő  Forradalommá vált a felvonulás. Nos Népbírósági Ítélettel  az egri pedagógiai főiskola hallgatójaként, mint a MEFESZ " elnökségi tagjaként,  és Eger város  egyik vezetőjeként  végzett forradalmi tevékenységemet "ismerte el" és én most, mint túlélő  a Nagy Idők Tanújaként végig élhettem tehetetlenül nézhetem hogy múlik el és megy feltartózhatatlanul a feledésbe - egykor fényesen ragyogó  Dicső Forradalmunk és Világrengető Szabadságharcunk csillaga. Még élő Civil Polgár '56     

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.