Civil Polgár '56
Kedves '56-os Bajtársam! A 60. évforduló kapcsán sokat gondolok rád, heves vitáinkra melyik volt asz igazi forradalmunk? A '48-as - az '56-os, vagy a kurucok szabadság harc a labancok ellen? Emlékszem vitáink, érveink nem egyikőnk számára sem hoztak megnyugtatóü eredményt. Bár te is résztvettél az '56-os forredelomban és szabadságharcban, de a '48-as forradalamat tartottad a legnagyobb jellentőségűnek, amely ha '49-ben el is bukott, sok vezetőjét kivégezték, börtönbe zárták, meneküléssre kényszerítették,de évek múlásával elkezdődött a lassú társadalmi, politikai elátalakulás, amit a forradalmárok akartak. elismerted a kuruc haecok sikereit is, én egész vitánk során saját '56-os forradalmunkat tartottam a legjelentősebbnek.Meddő viták végén azt ajánlottad várjunk néhány évet, talán még élünk annyit és meglátjuk akkor mire emlékeznek hazánkbban a fiatalok, középkorúak, idősek - az utca emmbere. Emlékszem utolsó szavaidra: - Az a baj, hogy te sem látod, az újra temetés 6. koporsójában, a lyukas zászlóval letakarva nem a forradalom márjinak jelképét, nem is a forradalom szimbólumát tisztelték meg a végső tiszteletadással, hanem magat az '56-os Forradalmat és Szabadságharcot helyezték végső nyugalomba!
Eltemették, még néhány ünnepi alkalommal emlékezetes szép szavakat mondtak róla, majd mind kevesebbet beszéltek róla, tettek érte. Ahelyett, hogy faluról városra, napról napra felkutatták volna annak a csodálatos 13 napnak az emlékeit, a még élőket, a fellelhető emlékeket, helyette Moszkvától Newyorkig, szentpétervártól Párizsig járták a levéltárakat, a diplomácici és katonai levélakat, az ÁVH-tól a KGB-ig kutatnak, ássák elő az újabbnál újabb - eddif nem ismert dokumentrációkat, neves személyek, a forradalom kiemelkedő vezetőinek emlékiratait, egyszóval kutatnak, feltárnak, elemeznbek és levonják a hiteles következtetést, miszerint 1956. október 23-án nem is volt forradalom, egyáltalán semmi, ami majd két évtizedes embertelen lelki szellemi, fiztikai elnyomás, gyilkolás, elképzelhetetlen szenvedés alól nem is tört volna fel elem erővel az emberek százezreiből a szenvedéstől megszabadulás felhőtlen boldog sóhaja.
Teszik mindezt bulvár szintű szenzáció feltárásával, nehogy valaki a forradalom igaz ( eddig elhallgatott ) eseményeit komolyan vegy, nehogy forradalmomra gondoljon, mert az nem volt más, mint megalázó, cinikus bábjáték. De arra is vigyázznak a forradalom tényét, igazságát, követeléseit elhallgatni, megmásítani, megtagadni akarók, akiket még mindig bánt, sért, megszégyenít '56 forradalma. Vajon mit gondol a forradalomhoz vezető útról, aki a képernyőn hétről hétre hol Rákosit és a párt elit többi tagjának szónoklatait hallja, azőket éljenező tömegeket, tiszteletükre kikényszerített munkaverseny győzelmeket lát, de lát-e villanásnyi képet is megkínzott, nyomorban élő, családjának saját termésébeől, saját nevelésű jószágaiból enni nem tud adni, lát-e fájdalomtól elgyötört arcokat, a fekete vonattal hétről hétre pestre, nagy városokba munkába járó meggytört embereket, látja-e, hallja-e keservüket, ami '56-hoz vezetett??
Kedves Bajtársam, még élő forradalomban tevékenyen résztvevő társam - a 60. évforduló eseményei láttán, emlékező beszédek hallatán bizony elkeseredve érzem az '56-os forradalom valóban kérész életü volt nem csak azért, mert rövid ideig tartott, hanem mert rövid, nagyon rövid életet élt, mint a kérészek! Lelki szemeim előtt látom hazánk összes vízét, folyóit tavait, ellepi a kérészek teteme! '56 a kérészek forradalma volt.
