Civil Polgár '56
„Nem volt provokáció ’56-ban”
( Hozzászólás a fenti címen a Magyar Időkben - megjelent cikkhez )
Előre bocsátom nem vagyok sem jogász, sem történész, sem politológus. Egyik poitikai pártnak sem vagyok ideológusa, vezetője, sőt még tagja sem. Egyszerű gondolkodó, emlékező és még élő, ( talán mert Népbíróság csak 3 év börtönre ítélt ) Civil Polgar vagyok, akit 1956-ban az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatóját hivatalos küldöttnek választottak az 1956. október 22-re Összehívott Orszgos Ifjúsági Értekezletre a DISz Böszörményi úti székházába.
A tanácskozás fő célja az volt, hogy az országosan széles körben zajló vita körökön, gyűléseken egyre hangosabb volt a bírálat, a kritika az ifjúsági szervezetekben, mert a helyi ifjúsági vezetés nem képviseli az elvárható módon a fiatalokat, nem védte érdekeit, nem intézkedett problémáik rendezésében.
Ezeknek problémáknak a jogosságát a DISz akkori vezetése jórészt elismerte, élére akart állni a rendezésnek biztosítva, hogy a megoldás továbbra is maradjon a DISz keretében. A javaslatok között szerepelt - többek között- hogy a DISz-en belül, rétegszervezeteket hozzanak létre a munkaás, a paraszt, az egyetemi ifjúság , részére ílymódon létrhozott ifjúsági szervezetek eredménye sebben képviselhetik az ifjúság érdekeit.
Nem tudom, hogy a nagy tanácskozáson mi történt, mert nem mehettem be, akkor már nem a Főiskolai DISz szervezetet, hanem a MEFESz-t képviseltem. Nem egyedül voltam, aki a folyosón sétálgatva várta a tanácskozás híreit.
Az igazán nagy hír a DISz KV munkatársak irodáiból jött: A Belügyminiszter nem engedélyezi a 23-án 2 órára tervezett ifjúsági szimpátia tüntetést, mellyel a lengyelországi események melletti szimpátiánkat és együttérzésünket akartuk kifejezni. Megtudtuk a felvonulás részletes programját.
Eszerinta felvonulásra az értekezletre érkezett küldöttekkel együtt a vezetés is készült. A terv úgy szólt, hogy a DISz központból zárt sorokban, fegyelmezetten menjünk, ne engedjünk magunk közé rendzavarók! Menetközben csatlakozni fogunk az egyetemistákhoz, akik a Műegye temről indulnak és együtt vonulunk. Közben újabb változást jelentettek, a korábban engedélyezett ifjúsági felvomnu lást mégsem engedélyezi Piros László Belügyminiszter.
A várakozás alatt a folytonos változtatások miatt egyre feszültebb lett a hangu-lat. Már nemcsak türelmetlenebbek lettünk, hanem bosszúsak, dühösek is. Minek csinálják ezt az engedem, nem engedem cirkuszt? Minek ez a játék, az idegeinkel? Amugy is tele voltunk szorongással. Mi lesz, ha ezek után mégis el merünk indulni? Vajon nem fog-e fegyverek csöve meredni ránk?? Ezt a megengedem – nem engedem, újra engedem – majd visszavonom!! Ezt az oda – vissza játékot az idegekkel csak fokozta nevezhetjük-e ezt provokációnak? Köznapi kifejezéssel: cukkolásnak??
Talán több is lehetett benne? Az engedem – vissza vonom huza-vona alatt sokunkban felmerült a félelem: hátha az volt az időhúzás célja, hogy felkészüljenek a sortüzzel fogadtatásunkra?? Ez a szorongás elkísért egészen a Parlamentig, ahányszor egy –egy emelet ablak kinyilt, a lyukas zászlót tettékki együtt érzésük jeleként, bennem felmerült, nincs-e mögötte fegyver?
Talán éppen erre a szorongásra számítottak, hátha sokan visszariadnak? Azt hiszem bizonyítottan mondhatom talán mégis volt provokáció ’56-ban Budapes ten??
Provokáltak minket is, provokálták a rádiót hallgatókat is, hogy növeljék a várakozás izgalmát, a fokozzák a félelmat, de éppen ezzel erősödött bennünk a CSAKAZÉRT IS MEGYÜNK!! Elmondhatom a bátorság, az elszántság sikeres próbája is volt résztvenni 1956. október 23-án a pesti utcákon. A huza-vona ugyan „csak” arról szólt: Adják-e meg az engedélyt, vagy TILTSÁK be a felvonulást. Minden bizonnyal nagyon nagy volt a félelem a felvonulást engedélyezőkben – és hozzátehetjük – joggal.
Tisztelt Kedves és Szeretett – még élő - ’56-os Társaim, akik velem együtt vonultatok önfeledt mámorban október 23-án a pesti utcákon bizonyítottan elmondhatjuk igazán csak mi érthetjük meg, csak mi érezhetjük a maga teljességében és leírhatatlan boldogsággal érezhetjük minden porcikánkbban azt a hatalmas, azt az igazi szabadságot, amely felszabadította lelkünket, testünket , szellemünket érzéseinket, évtizedes béklyóitól! Mi érezhettük azt a határtalan örömet, hogy elfojtott fájdalmainkat, a szabadságot jelentő követeléseinket először hangos kiáltással kimond hattuk!
Elmondhatjuk, hogy igazán a maga valóságában mi élhettük meg, mi vehettünk részt kétszázezrednyien, akik a Bem tértől – a Parlamentig, vonullva miként változott az oktatási rendszer emberibbé tételét 12, vagy 16, vagy több pontban foglalt követeléséből a Parlament előtt már az akkori rendszer elviselhetőbbé tételét követelő akarat!
Amikor a Parlament ablakában megjelenő Nagy Imrétől, akit abban a történelmi pillanatnban, mint követelésünk valóra váltóját láttuk, akit amikor Kedves Elvtársaknak szólított bennenket kétszeázezred magunkkal egyszerre egy emberként fújolni mertünk és elértük, hogy az elvtársak megszólítást követelésünkre Barátaimra váltotta! Ebben a csodálatgos történelmi pillanatban: Megszületett az 1956-os Forradalom! melynek tanúi és résztvevői lehettünk.
Civil Polgár ’56
