Civil Polgár '56

Kezdhetném úgy is írásomat, tekintettel a 60. évfordulóra, hogy " Az én '56-om" Az az én bajom, hogy már nem is tudom, van-e nekem, nekünk? Egyáltalán volt-e nekünk '56-unk?

A "köztudatban" azt olvashattuk láthattuk - az elmúlt 25-26  évben-  hogy a lengyelek iránti szimpátia tüntetés, melyet egyetemisták, fiatalok kezdeményeztek és végül Piros László belügyminiszter engedélyével 1956. október 23-án végig vonultak a pesti utcán a Parlament elé, ahol Nagy Imrét követelték a kormány élére, majd amikor megjelent az ablakban és Kedves Eltársaknak szólította az akorra már 200 ezresre nőtt felvonuló tömeget, egy emerként lefújjolták, amí kedves barátaink lett belőle.

A többi ismeret az elmúlt évek alatt szónoki panelekké tömörített keserűen ismételt megállapításokká - lett, elbukott, de mit is  érhetett volna el az alatt a pár nap alatt.

Hallhattunk a leverését követő kegyetlen megtorlásokról, a sok száz kivégzettről, bebörtönzöttről,

a meghurcolt százezrek szenvedéséről a Kádár rendszer évtizedeiben.

A televizíóban hetenként vetített Szabadság tér interjúiban az utca népe, a köznapi emberek alig alig tudtak róla valamit. Ha visszaemlékezünk - többnyire a Kádár, és a kormánya tagjai, nagy ritkán Rajk és Rákosi neve merült fel. Hogy '56 mit jelentett, hol van a helye történelmünkben szinte semmit.

Ezt a közönyt, am '56-ot ma körülveszi, jelentősége, súlya, tisztelete - semmi. Ezt magam is meg tapasztaltam, volt egy alkalom, amikor úgy éreztem méltatlan sérelem ért ennek a kormánynak a részéről, és azt találtam mondani -  Ezt szóvá teszem, ezt nem hagyhatom annyiban, végül is '56 miatt börtönben ültem Népbírósági ítélettel, hogy tehetik ezt velem?

Még közvetlen munkatársaim, ismerőseim is lebeszéltek: - Ugyan már, mit akarsz?? Nem veszed észre MIT ér ma '56? Jó jó beszélhetsz róla, de megmosolyognak, megveregetik a vállad - ugyan Hová lett a tavalyi hó?? Hol van már '56?

Sajnos ezek keserű tények, de ennél rosszabb is a helyzet az ötvenhatos emlékezettel!!!  Pedig tudom, hiszem és állítom, hogy eljön az az idő, amikor '56 régi fényében, a  XX. század történelmi sorsfordító jelentőségét felismerik.

Mindez Jobágyi Gábor frissen megjelent könyvéről és könyvében irottak nyomán jutott eszembe. Bántott  amit  könyv tartalmára utalva leszűrt recenzens, ade bánt ahogy a szerző  könyv első fejezetében állítja bizonyitékok sokaságát sorolja  annak alátámasztására," .. hogy nem spontán létrejött forradalom, ( épfelkelés ) tört ki hazánkban, ezt ...valójában a forradalmat egy KGB módszerrel robbantották ki..."

Én nem tagadom elfogult vagyok, hisz október 23-án a DISZ Böszörményi úti székházában az országból összegyűlt több küldött társammal együtt izgatottan figyeltük hogyan alakulnak, változnak óránként az események, lesz-e szimpátia tüntetés, vagy nem lesz.

Majd amikor elindulhattun a többi küldöttel, én mint az egri pedagógiai főiskola október 20-án megalakult - MEFESZ küldötte egyre nagyobb izgalommal, és tele aggodalommal  vonultunk az utcán fél szemmel fel-felnéztünk az ablakokra, amikor a velünk együttérzők egyre másra dugták ki a Lyukas zászlókat, szereongva figyeltük, jaj nincs-e mögötte, mellette, egy géppisztoly csöe, nem fognak-e ránk lőni?

Mentünk, jelszavakat kiabáltunk, egymástól bátorodva, egymásba karolva valósággal önkivületi állapotban értünk a parlament elé.

Igen - személyes résztvevője voltam, amint a pesti utcákon vonultunk,  egyetemi, főiskolai oktatási reform követelésekkel indultunk de a parlament elé érve, ahogy Nagy Imrét követeltük a kormányba, ahogy arra kényszerítettük, hogy elvtársakból barátoknnak szólítson minket - az már maga a FORRADALOM volt. Így született meg, jött létre a pesti utcán a Bem szobortól a Parlamentig  tartó tüntetésen a FORRADALOM!

Én nem vitatom a könyvben közöltek valódiságát,  a többi tények, a  hazai,a  külföldi párt, katonai szervezetek a titkos iratok,valamint közismert  személyek önéletírásainak, emlékezéseinek valódiságát, de azt az ex katedra tett kijelentéseket és megállapításokat, amelyek  a forradalom hitelességére vonatkoz

nak, továbbá annak megkérdőjelezését, hogy nemzedék társaim falun és városon, parasztok a téeszbe kényszerítéssel, földjeiktől megfosztva, kénytelenek voltak saját termésüket, nevelt jószágaiklat saját fogyasztásra csak titkon kora hajnalban, mintha lopnák, rettegve, mert   sokszor börtönnel sújtották, akiket elkptak.

A földjeiktől megfosztott tízezrek városba mentek,  munkások lettek, de az ő sorsuk sem volt jobb  kegyetlenül szigorú normákkal éhbéréért voltak kénytelenek dolgozni, de annak bizonyítására, hogy szinte minddenki  elnyomott  jogfosztott rettegésben élt - sorolhatnám a közismert igazságtalanságok, lelki, szellemi gondolati rabságból  hogyan szabadított fel mindnyájónkat  a forradalom. Október 23-án a pesti utcán először mertek szabadon lélegezni, önfeledten boldog lenni..

Hogy mit jelentett nemzedékemnek a háború a két évtizedes kegyetlen elnyomás, jog- szellem- gondolat és szeretet fosztottság a szenvedéstől végső elkeseredésében felszabadultnak, boldognak, embernek lenni - ezt a pesti utcákon október 23-án, másnap, harmad nap az egész országban lassan de szabadok lettünk.

Mind erről a Kádár rendszerben saját gyermekeimnek sem mertem részleteket mondani sok tízezer ötvenhatos társammal együtt,  félve, keserűen, titkon reménykedve éltünk egyik napról a másikra  - valójában örültünk ha megéltük - céljainkról, álmaikról lemondani kényszerülve - de túléltük.

Hogy ma tetszhalott nemzetünk mindennapjaibban 1956-os forradalom és szabadságharc - annak elsősorban a mindeddig teljes, valós igazságában, az évtizedes kegyetlen elnyomás alól   érzelmi, szellemi, gondolati  felszabadulást hozó forradalmat be nem mutatják, ennek a történésnek a részleteit, a pár nap sabadság igazi valós eredményét el nem iksmereik fel nem ismerik, ezt a hiteles történést be nem mutatják addig él Pongrácz Gergely  Bajusz véleménye, amit első, nem túl sikeres hazai beszéde után mondott, Hidd el nekem, nem haragszom én azokra bajtársakra sem, akik ferde szemmel néznek rám, kimondva kimondatlanul azt gondolják míg ők szenvedtek, én Amerikában farmerkedtem.

De azt ne feledd, hidd el, abban az újra temetési "üres" koporsóban nem a forradalom és szabadságharc névtelen mártírja fekszik - abban  temették el '56-ot! És sajnos igazat kell adjak jóslatának. Civil Polgar '56